nincs programotok jövőre október végére? van egy ötletem, mit írjatok be a naptárba, ha most elkezdtek félrerakni, simán megvan :) (képek érkeznek tőlem később)

elcsúsztam megint, sok dolog volt, meg közben már nem csak Marci köhög, hanem én lettem lázas beteg, nehézkes kicsit ébren maradni este és írni ide meg képeket simogatni.

szerda reggel elkísértük Attit Ikebukurora, mi meg mentünk tovább a környéken. megnéztük végre az itteni Tokyu Hands üzletet, ami tényleg klafa. volt az állatos részben (egy teljes emelet) egy macskasimogató, amit Nekobukuronak hívtak (a neko japánul macskát jelent). nagyon klasszul meg volt csinálva nekik egy kis város. külön épületbe mentek be, ott volt a macskawc, kanapén fekvés, meg volt egy vonatállomás is, ott a fülkék ki voltak alakítva privát alvóhelynek. nem voltak túl kooperatívak és simogatásmániások a macskák, de az ápolóikra figyeltek (naná, ők adják a kaját).

hétfőn reggel végrevégrevégre elmentünk a Kanda használtkönyvek fesztiváljára (神田古本祭り), ami értelemszerűen a Kanda környékén van és használt könyveket lehet kapni. alapból is itt van rengeteg antikvárium, de most kipakoltak még úgy 1 millió kötetet. a 100 yenes kis vacaktól a (nemviccelek) fél milliós könyvig volt itt minden, teljes enciklopédia-sorozatok bekötve és találtunk naggggyon öreg könyveket is. megörültem, hogy húúúú csak 800 yen, aztán észrevettem, hogy ugye a fejjel lefelé írt áron csak egy 8ast hagytam ki (japánul 八 és utána alatta egy vessző). azért ennyiért nem volt cél könyvet venni akkor se, ha nagyon régi, merített papíron volt és egész furán nézett ki.

jaj nekem, ez a tegnapi nap :) tök klassz volt. reggel elaludtunk persze (jetlag, én így szeretlek). elindultunk 11 felé a Shinjukura obit nézni Marcinak, de megint nem találtunk. elmentünk az itteni Metropolitan Buildingbe, hogy veszünk egy múzeumbérletet, ami össze van kötve 2x1 napos napi bérlettel, de itt csak magát a múzeumokba valót lehetett kapni, szóval ez potya volt, de ha már itt voltunk, felmentünk az épület egyik tornyába, mindkettőben ingyenes kilátó van.

ez aaaaz, ezzel játszunk mostanában nagyon szívesen, ha marad apró érménk valahol és szembejön egy játékterem. lehet egymás ellen meg együtt is. szeptemberben jött ki, korábban ezért nem láthattuk :)

átaludtuk a délelőttöt, mert ugye előző este buliztak a fiúk. valahogy délben felkeltünk, aztán elindultunk befelé. az állomáson akartunk venni egy kártyát (ez ilyen feltöltős bérlet, mint sok országban működik, gyorsabb vele az élet). mondta a helyi emberke, hogy az automatában kell azt is, nem nála, hát mentünk oda, vásároltunk meg minden. már majdnem végeztünk, amikor megjelent a feje egy kisablakban az automata mellett, akkor nagyot ugrottam.

ilyen hülyét még, de tényleg, 3 órába került, hogy eljussunk Naritáról Kashiwába. háromszor kóvályogtunk a jegyvevő emberkéknél, aztán a végén egy automatánál vettük meg meg ááá… na mindegy, megoldottuk.

első bolti vadászat: pandás-nyuszis csoki valami, vitaminos víz, mochi és hellokitty az ütődött halloweenes klónjával egy első blikkre seggnek látszó barackot taperolós barackos víz (egész iható am)

amint megérkeztünk Attiékhoz (Attila és Fumie vegyes házaspár, itt élnek Tokyo mellett és náluk vendégeskedünk. Atti Marci régi barátja, ha valaki olvasta a blogot idén februárban-márciusban, nála voltunk Göteborgban is, azóta költözött ide), a fiúk nagy sztorizásba kezdtek.

ideértünk. jegyzeteltem útközben, tessék :)

mondjuk csak holnap (hajnalban persze, hogy Amsterdamban töltsük a napot, mert onnan csak késő délután indul a második gépünk), de akkor is. ennek örömére úgy gondoltam, megosztom veletek a csodát, megmutatom, hogyan repülnek a repülők. hogy azok is megértsék, akik esetleg kevesebbet gondolkoznak rajta, készítettem róla egy tökéletes szemléltető ábrát, íme:

most ez egy fura út lesz (jé, még van 6 napunk az indulásig), mert nincs lovas versenyünk kint, csak kutyafotózások. viszont cserébe csak Tokyoban és a környékén maradunk, emiatt végre a seggére verünk a bakancslistánknak. hogy mindenki értse, kb. miről is beszélek, mellékelek egy térképrészletet, egy átnézetit a városról. ha minden jól megy, akkor teszek majd ki a napjainkról is, feltéve hogy úgy megyünk, ahogy az előzetes tervekben van, de ha más nem, majd utólag.

vagy legalábbis Tokyo :)

október 23-án repülünk, útközben kis kitérővel, barátlátogatással. majd mesélek, mesélünk, ahogy szoktunk :) sűrű lesz a program megint.

felkeltünk, mert azt utolsó értelmes napon is kell. megint ki fogok hagyni csomó dolgot, előre látom. már úgyis kihagytam, ez voltaképpen már nem is meglepő. szóval reggel kimentünk a Kandához, mert shrineból soha nem elég. szép ez is, csak ne egy dombtetőn lenne, amit minden irányból csak lépcsőn lehet megközelíteni. innen lefelé menet találtunk valami másik nagy csicsás épületet, a felirat szerint ez volt a Yushima Seido. rajtunk lehetett volna egy "turista" kiírás, mert őket meg mi képviseltük, de mivel nem lett volna ki elolvassa, így csendben örültünk, hogy nincs siserehad.

Kanda shrine:

atyavilág, hogy elmaradtunk, most lesz mit olvasnotok :D

hétvégén a ti szempontotokból sok dolog nem történt. eső volt, néha napsütés, verseny, munka, semmi izgi. vasárnap még az osakai lakásban aludtunk, majd reggel a boltból hivattunk egy taxit és elmentünk vele a vonatig. szépen felvonatoztunk Tokyoba, közben ettünk finom sushit, láttuk a Fujit jó közelről és lőttem a csirkéket a Chicken Invadersben (ha nem játszottál még vele: állat).

ledobtuk a csomagokat a hotelben és egyből mentünk is a Sony Archives-be. ez egy amolyan múzeumféle. elvileg nem fotózhatsz, gyakorlatilag ilyen apróság engem nem nagyon szokott visszatartani :D érdekes amúgy elmenni ide, csak kicsit nehéz megtalálni a helyet, egész pici. a belépés ingyenes, a WC sci-fibe illő (a kezedet egy érzékelő elé érintve nyitod ki ÉS zárod be belülről).

csak nem sikerült időben elindulnunk a jó kis fárasztó napunkra, így 11 körül értünk csak az Osaka közelében fekvő Nara városába, ami igazából nem arról híres, hogy van itt egy hatalmas Buddha-szobor, meg számtalan templom meg szentély, hanem arról, hogy mindezt őzekkel kombinálták. tele van az egész város őzekkel, de lépten-nyomon. lehet venni őzicsemegét és azt adni nekik a kezed helyett alternatívaként. az egész város nagyon durván őzike-lázban él, még a buszon a fejrész is őzikés, a buszok oldalán is az van, sok kacatot kapni. őztúltengésük van kicsit.

akkor most az elmaradhatatlan képek, amik az előző bejegyzésből mégis kimaradtak.

bocsbocs, elmaradtam. mindkét lábamon vízhólyag van. megmagyaráz ez valamit? remélem :) képek nélküli írás, valamiért nem akarja feltölteni őket, később pótolom.

két napból maradtatok ki, itt az első.
reggel visszamentünk a régi hajóhoz, a Hikawa Maruhoz, ahol bementünk (300 yen) és életünkben először voltunk egy óceánjárón (akkor is, ha ez éppen 83 éves). nagyon-nagyon jó volt, rengeteg eredeti dologgal. még nem voltam ilyen jó állapotban megtartott és ennyire megnézhető hajón. 

(cím fordítás: üdv Yokohamában)

tegnap este átjöttünk Yokohamába, olyan 1,5 óra út volt. leszálltunk Shizuokában pecsétért és kajáért, így egy könnyű bento a vonaton, kis szendergés és már le is szállhattunk. a lovardában egy kisebb ebédet kaptunk napközben, szintén bento. miután hulla fáradtan megtaláltuk a hotelt, leraktuk a csomagokat és elindultunk valami rendesebbet enni. a kínai negyed szélén lakunk, így ide mentünk be, de sok étterem már zárt (furcsák kicsit, de 9:30 körül a fél városrész zárva volt). aztán találtunk egy éttermet, ahol ettünk egy közepes kaját. baj nem volt vele, csak hasra se estünk, rendben volt. a leves rémes volt, az érzékenylelkűek miatt nem írom le, mire hasonlított a zselés állaga, az okosabbak meg ebből rájöttek. alább egy album az elmúlt 36 óra kajáiból.

ott hagytam abba, hogy elmentünk vacsizni szombat este. az utcán az egyik részt nagyon szerették a madarak, vagy száz veréb ült egy rakásban a vezetékeken a magasban és hogy úgy mondjam, telibe szarták a világot, rendesen került mindenki, hogy ne kelljen elmenni alattuk.

volt olyan étterem, ami tetszett (csupa kis fabox, térdelve ülős, hangulatos), de ott csak a bárpultnál volt hely, így inkább kerestünk tovább. tavaly ugye ebben a városban szívtuk nagyon meg a tempurás vacsit (gyk. a számla többszörösét fizettük és nem tudtuk megkérdezni se, hogy miért, hogy a csak japánul írt étlapon miért volt olcsóbb), így azt a környéket kihagytuk és jól tettük. egyrészt találtunk egy főleg használt fényképezőket áruló boltot, ahol 700 yenért pár éves gépeket lehet guberálni. szó szerint, mint egy turkáló, minden 700 yenbe kerül (kb. 1500Ft), obik, 4-6-8 éves digit kompaktok (nem mind működik és nem mindegyikhez van akksi se, töltő egyikhez se), obik, analóg gépek, édesek voltak, de némelyikből nem spórolták ki az anyagot, fizethetnénk a túlsúlyt a repülőn, ha vennénk párat. 

panorámakép a méretek miatt

nem vesztünk el, csak elmismásoltuk az időt. megérkeztünk ugye csütörtök este szépen Kakegawába, itt hagytam abba. este derült ki, hogy nem vettünk nyomtatókábelt és a miénk sikeresen otthon maradt, így nem volt más választás, úgyis csak 11re kellett Kakegawában lennünk a lovaspályára induló busz miatt (ez egy nagy nyaralóközpont, két hotel, gokart, golf, tenisz, lovarda, minden hülyeség, gyógyfürdő), így reggel felültünk a shinkansenre és bementünk Shizuoka megacitybe. mármint Shizuoka MEG a city, mert nem túl nagy város, nincs is a vasútállomás környékén elektromos áruház, így tiszta kőkorszak. odébb van viszont egy nagy bevásárlóközpont, arrafelé mászkáltunk, amíg ki nem nyitott minden szint, hogy vehessünk egy darab kábelt. amikor megvolt, téptünk vissza Kakegawába (15 perc, egy megálló a shinkansennel, ez kb. egy Hatvan-Budapest távolság, fel se tud gyorsulni rendesen). nagy nehezen kijutottunk a versenyre, végigfotóztuk a délutánt, majd úgy döntöttünk, hogy mivel a kábel nem is kellett egész nap, visszamegyünk Shizuokába körbesasolni (effektíve megvehettük volna este is a kábelt, akárhonnan nézem).

no akkor a második repülőút. megpróbáltuk lebeszélni először a 38J-vel, hogy nagyon akar ablak mellé ülni, de hevesen tiltakozott, a 43J viszont nagyon akart, nekünk meg jót akart, így cserélt velünk, miénk lett a 43 JK (ugye előtte a 38K meg a 43K volt lefoglalva). semmi gond nem volt a nagy géppel, felszálláskor hangosabb volt, de ennyi. korábban érkeztünk meg a Naritára, mint tervezett volt, amit sikerült el is használnunk a JR pass kiváltásakor.

megérkeztünk Zürichbe. semmi gond nem volt a kis Fokkerrel, ráadásul mivel egy pesti túlbuzgó elvette véletlenül Marci Zürich-Tokyo jegyét is, így mennem kellett a pulthoz és kaptunk rendes beszállókártyát. imádom őket :) ráadásul felírtak minket, ha bárki nem száll be, akkor kapunk ablak mellett egy páros helyet. jelenleg két ablak melletti jegyünk van, de megpróbáljuk becserélni egymás mellettire úgy, hogy valaki hátha akar az egyik sorban ablak mellé ülni, mert mi nem szeretnénk 5 sor különbséggel ülni majd' 12 órát.

igazi svájci csokit is kaptunk, bizony :)

holnapután reggel utazunk. tervek szerint egy laza Budapest-Zürich járaton nyitunk, ahol egy ilyen kis tüncibogáron fogunk reggelizni (út 1:50):

ezután átszállunk egy picit nagyobb tüncibogárra a Zürich-Narita útvonalon, ahova sikerült elnéznem a helyfoglalást, így a 41. sorban volt még hely ma reggel. utálok hátul ülni, szép út lesz (út 11:50)

így nem is írok sokat. hazaértünk rendben, itt vannak még képek magyarázatokkal mellettük. 

reggel elmentünk a Kunstmuseumhoz, elvileg ide jeleztek egy Hasselblad-kiállítást (innen származik a gép). ami várt minket, az egy életlen képekből álló fotókiállítás. mellette bemehettünk a sima múzeumba is, de oda egyébként is ingyenes a belépő. hát ööö szép volt.

nem írtam tegnap, mert teljesen lebetegedtem. láz, köhögés, hátfájás, minden.

vasárnap este elmentünk a közeli Ikeába. nagyjából olyan, mint itt, az árak is. pár dolog volt, amit otthon még nem láttunk. a kaja szerintem picit jobb volt (természetesen húsgombócot ettünk).
a táj szép, fenyves - már amennyit látni lehetett az esőtől.

tegnap reggel ébredve kiütött a tüdőgumókór. hányingerig köhögés meg minden. azért elindultunk, mert nem akartam itthon ülni, ha már nyaralunk, úgyhogy kirándultunk egyet délután. a városban megnéztünk egy régi nagy vitorlás hajót, ami most szálloda meg étterem, felmentünk a helyi kilátóba és néztük a párás várost. ekkorra már legalább az eső nem esett, csak ilyen nyálas vacak volt, meg hideg.

ebédre betértünk egy helyi sushildába, egész használható volt, bár az ázsiai verzió még mindig finomabb (de a magyarnál jobb volt).

ezután okosan az az ötletem támadt, hogy menjünk el az állatkertbe (ingyenes a belépő). mire felértünk a hegy tetejére, megbántam. Atti tolt hátulról, Marci húzott, hogy feljussak egyáltalán.
a hegyreséta után inkább hazajöttünk, bevettem gyógyszereket, amik teljesen kiütöttek, a fiúk meg filmeztek.

most indulunk a városba, még van pár dolgunk, aztán indulás a reptérre délután és hazarepülünk a mediterrán budapesti hőségbe.

tegnap délután beszaladtunk a városközpontba és automatákon nyomtattunk fényképeket Michael Whitakerről és Ludger Beerbaumról, hogy legyen a gyűjteményembe. aláírásokat gyűjtök híres lovasoktól, de úgy, hogy csak a saját képemet iratom alá, nem csak egy random papírt vagy egy füzetbe kérem. az előbbiről kész is, utóbbitól még el kell kérnem.

volt tegnap egy díjlovi meg egy ugró szám. nem nagyon ragoznám, egy a lényeg: félelmetes a hangulat. már most rekord számú látogató van, majdnem tele a stadion (képzelem, mi lesz ma).

...mert non-stop esik az eső, csak a mértéke változik. állítólag errefelé ez megy egész évben. annak idején Londonban nem kaptam ennyi esőt, mint ami itt van.

tök vicces, az állami kertészek, akik a parkokat tartják rendben, golfautókkal közlekednek az úton. a postásnak is valami fura kisautója van. a városban dominál a villamosközlekedés (nincs metró), de láttam segwayt is.
vannak kéregetők, meglepően sok a nullához képest, amit vártam.
alkoholt venni csak külön kijelölt állami boltokban lehet (mint a nemzeti dohánybolt otthon), ahol rendkívül sokan voltak tegnap, benéztünk.

hideg van. nagyon hideg van. igazából elvileg nincs hidegebb sokkal, mint otthon, de mégis. csípős, szeles hüsi.

a reptér mellett kapásból volt egy lovarda, az volt az első, amit megláttunk. 
a busznak sikerült 40 percet váratnia minket a svéd hidegben. be kell kötnöd magad egyébként a buszon ülve is. meg de.

szép napra ébredtünk, ma is repülünk :) ha nem is Japánba, de legalább Svédországba.

a Gothenburg Horse Showra utazunk és meglátogatunk egyben egy barátot, így jó bulinak ígérkezik a dolog. maradjatok velünk, lesz galéria meg beszámoló meg ilyenek.