vagyishát igyekeztünk.
Umeda metroállomás
reggel kiderült, a csodaszálloda fürdőjét a) nem használhatja tetovált (kösz, hogy erről előre informáltatok), b) 2100 yenbe kerül, nem ingyen, mint a korábbi szállodánkban. csodás, kimaradt. helyette korábban indultunk a városba.
jengrish on da top
donuts volt az indítás a közeli sütildében. nem csalódtunk, ugyanaz a cég volt, mint amit már Tokyoban próbáltunk egyszer.
csorog a nyálatok? pedig ez mind műanyag :)
az első utunk egy közeli shrine-ba vezetett (hova máshova), a Sumiyoshiba. csendes kis szentély ez, kevés turistával, inkább helyiek mászkáltak errefelé.
Sumiyoshi
innen villamossal (ritka madár errefelé) átközlekedtünk az Umeda állomásra, hogy vegyünk egy obit, amit csak ebben a kis üzletben találtunk csak meg. Ildi, ez a tiéd :) hát bakker én nem viccelek, 1,5 órán át hiába bolyongtunk úgy az 5 emeleten, hogy már voltunk ebben a boltban. én komolyan már nagyon utáltam. aztán egy gyógyszertárban megkérdeztük és akkor megmutatták, hogy a következő sarkon balra, le kicsit a mozin (gyk mozgólépcső) és ott van balra.
ha már itt voltunk, teljesen átrendeztük a napot. előtte vettünk egy napijegyet, ami 2000 yen és benne van a komplett városi metrozás és 28 helyre (!) ingyenes belépő. na itt volt az első ilyen pontunk, a HEP five óriáskereke a belvárosban. randa piros, nem vágtam hanyatt magam tőle, a város szép lenne belőle, ha évente egynél többször lepucolnák az ablakokat, onegaishimaaaaaaaas'...
HEP five
a Yaotomi "kis" fotóüzlet egy sarka
ezután elmentünk a császári palotához és nagyon jól tettük, mert egyrészt csodaszép, másrészt kisütött a nap is (és jó szögből sütött), harmadrészt meg mert fél órával később zárt és ide is ingyen mehettünk be a napijeggyel. voltaképpen mindenhova.
kilátás a 8. emeletről
felmentünk a kastély 8. emeletére, ahonnan látszott, mekkora hatalmas a parkja a kasinak (tehát 8 emeletes kastély, azért ez se semmi).
útközben egy kislány állt mögénk a metrón a sorba (itt jelzik, hol lesz az ajtó ugye és szépen libasorban várjuk a vonatot), aki nagyon nézett. aranyos volt, btw, ami tőlem nagy szó. tényleg kis kabaladarab. szóval nézett nagyon, felszálltunk, előbb ő ült le, mi meg mellé, kicsit vihogva. kifelé menet összeakadt vele a szemem, tök felnőtten biccentett a fejével és mondta, hogy bye. én is köszöntem, hogy sayonara. az egész jelenet furcsa volt, de nagyon aranyos. kár, hogy nem volt pofám lefotózni.
a híres fugu hal. itt még él
ettünk a parkban egy tojásban sült polipot (kb. polipos rántotta, ez a jobb oldali) és egy okonomiyakit, ez ilyen hát nem is tudom. ez is rántottaszerű, de mégis tök más (bal oldali), annyira nem is jött be nekünk, de kipipáltuk. a sült polip fini volt.
átbumliztunk a városon át a kikötőbe egy másik óriáskerékhez, de annyi eszünk nem volt már, hogy megvárjuk a negyed órával későbbi naplementét, felültünk a Tempozan óriáskerékre. ez sokkal jobb volt, mint a másik, naplementében még jobb lett volna, de IJ. majd legközelebb.
a kikötő a Tempozan kerék tetejéről
visszamentünk a Nanba állomásra, ahol hajóra ültünk és csordogáltunk kicsit a csatornán.
az utolsó napirendi pont egy sétálóutca volt és a kilátó a közepén, a Shinsekai (új világ) negyedben. a torony neve Tsutenkaku. ez tök rendben volt, szépen látszott a kivilágított város meg minden. két emeleten lehet kinézni.
mondhatni, ezekután semmi izgalmas nem történt: visszamentünk a csomagokért a hotelbe, metrora ültünk, illetve először egy rossz vonatra, ami luxusvacak volt, ahova nem volt jó a jegyünk, szóval le kellett szállni, elmentünk a Kansai reptérre és elrepültünk Kuala Lumpurba :)
welcome to Malaysia :)
