gyerekek, nem viccelek: fél óra után imádtuk a várost. tiszta Hong Kong. tiszta, modern, átlátható, nincs szemét az utcán, bár itt is van néhány fura arc, de zömében vállalható. felhőkarcolók, kis csinos házak, átlag házak, van minden. meg van jó kis közlekedés: sok…

a konklúzió előrehozva: visszatérünk ugyan, mert már megvan a repjegy, de nem szeretnék többet. ha nyomort akarok látni, pont elég van otthon is. hiányzik Japán. délelőtt nagy nehezen felkeltünk és elindultunk a Batu Caves felé. rossz irányba. aztán taxival. aztán a jó…

furcsa ez a város. hihetetlen szegénység van az egyik sarkon, de úgy értsétek, hogy szipusok, kunyerálók, hajléktalanok, szeméthalmok, de olyan szinten, hogy úristen, félig lebontott vagy soha fel se épített házakban élnek, falapokból eszkábálva szobákat, a másik oldalon meg ott…

jaj nekünk. már ott tudtuk, hogy valami nem lesz itt százas, amikor az útlevélellenőrzéskor a (szerintem) erre ritkaságszámba menő, egészen attraktív, totálisan heteronak kinéző srác büszkén nem is titkolta a vörösre festett körmeit. teljesen férfiként felöltözve,…

vagyishát igyekeztünk. Umeda metroállomás reggel kiderült, a csodaszálloda fürdőjét a) nem használhatja tetovált (kösz, hogy erről előre informáltatok), b) 2100 yenbe kerül, nem ingyen, mint a korábbi szállodánkban. csodás, kimaradt. helyette korábban indultunk a…