csak nem sikerült időben elindulnunk a jó kis fárasztó napunkra, így 11 körül értünk csak az Osaka közelében fekvő Nara városába, ami igazából nem arról híres, hogy van itt egy hatalmas Buddha-szobor, meg számtalan templom meg szentély, hanem arról, hogy mindezt őzekkel kombinálták. tele van az egész város őzekkel, de lépten-nyomon. lehet venni őzicsemegét és azt adni nekik a kezed helyett alternatívaként. az egész város nagyon durván őzike-lázban él, még a buszon a fejrész is őzikés, a buszok oldalán is az van, sok kacatot kapni. őztúltengésük van kicsit.
tekintettel arra, hogy kevés időnk volt, mi csak a nagy Buddha-szoborhoz mentünk el, de nem volt rossz döntés, az épületegyüttes se volt rossz látvány. kigügyögtem magam az őzikékkel még visszafelé a buszig (itt gyalog nem szabad, hegyre építették a mocskok a várost) és irány Kyoto, a bambuszerdő.
a vonaton nem sima légkondi volt am, hanem ilyen ventilátoros megoldás. hiába, modern környék volt.
Kyotoban egyből téptünk a bambuszligetbe, de nem volt akkora dolog, mint gondoltuk, én legalábbis jobbat vártam. volt rengeteg turista, abszolút fel se tűntünk mi senkinek.
este hólyagos talppal, de új talpbetétekkel megrakodva érkeztünk Izumiba, ahol abban a pillanatban elkezdett zuhogni az eső, hogy kitettük a lábunkat a vonatállomásról. most másnap (péntek) este van és néha abbahagyja, de nem adja könnyen. a pálya csurom víz. nem hotelben lakunk most, hanem egy helyes japán lakást kaptunk, miénk az egész, csend van és nyugalom (cserébe TV nincs). röpke fél órás sétával már ki is tudunk érni a lovardába, ami reggel 7 körül nem egy örömmámor, de legalább ingyen van.
