Vasárnap reggel tehát elindultunk a nahai reptérre. A meleg kellemes volt, de a páratartalom még mindig nagyon magas. Ragad a kezed, göndörödik a hajad, nem szárad meg a vizes ruhád, ha szabad levegőn szárítod. A meleget bírnám, de a páratartalmat nem.

A Hanedára érkeztünk, ahol láttuk a híres Pikachus repülőt is, tök jóóóóóó, mert pont előtte vettem meg egy kisrepülőt Nahában, ami szintén ilyen :) Ez az első játékrepcsim, már rég akartam (ez volt a 70. repülésem).

Tokyoban kellemesnek nem mondható eső fogadott minket és hideg. Mentünk egyből a hotelbe, leraktuk a cuccainkat, aztán irány a közeli f.sztivál. Szóval ez a muri arról szól, hogy régen volt egy lány, akinek a nemi szervébe egy éles fogú démon került, aki két férfit radikálisan megcsonkított (másképp is lehet?). A lány ahelyett, hogy elment volna apácának, vagy egy cirkuszba, a helyi kovácshoz ment, aki fabrikált egy vaspéniszt, amivel már nyugodtan dugogathatták a környékbeli kanok. Eme első óvszer feltalálását ünnepeljük, amely ünnepség manapság nőnek öltözött férfiak és külföldiek által eléggé sűrűn látogatott. Három péniszszobrot bevisznek a templomba, megszentelik, aztán körbeviszik a környéken, közben pedig nemiszervek alapján mintázott nyalókákat esznek, péniszorrú mókaszemüveget viselnek és retekből péniszt fabrikálnak. Wow.

Leválasztották a pórnépet a szent sávtól, amelyben a péniszeket vitték a népek a vállukon kétoldalon egy-egy kötéllel. Először azt hittük, azért, hogy védjenek minket, mert nehéz azokat a dögöket vinni. Hár baromira nem, nekiálltak ingatni őket jobbra-balra. Ment egy nő, ő áldotta azokat, akik fizettek a két segítőjének valamennyit (teljesen önkéntes volt, senki nem nézte, ki mennyit dob be).

Utánuk jött egy pasi pénisznek öltözve, bár nem értettem, miért van nála fényképezőgép. Emlékeim szerint ez a szerv nem túl jó fotók készítésére. Őt követte már először egy fekete pénisz, majd a pink, az Elizabeth, amit nőnek öltözött férfiak vittek, majd még egy fekete. Fura buli ez, mondom én.

Már amikor befelé mentünk, akkor feltűnt, hogy valamiért a szentély bal oldalán nagy sor van. Semmi nem volt kiírva, de a sor csak tekergett, az emberek türelmesen vártak az esőben. Na most ők semmit se láttak a szobrok érkezéséből és bevonulásából, mi meg simán bementünk egy másik kapun, ahol se sor nem volt, se semmiféle korlátozás. Miután mi elindultunk (gyalog, mert a metró brutálnak tűnt, amennyien arra indultak), még mindig ott kanyarogtak. Jó öt perces séta során végig ott mentünk mellettük. Mivel esett, nem kérdeztem meg, mire várnak, de talán azóta is ott vannak.

Az egyik nőnek öltözött férfi a sorból megunhatta a várakozást. Mi betértünk 1-2 áruházba a visszafelé vezető úton és találkoztunk vele, amint éppen iPhone-okat nyomogatott. Biztos velem van a baj, de én nem mernék így kimenni az utcára. A fotók természetesen lesifotók.

Kawasakiban volt a szállásunk most egyébként, egyrészt a közeli reptér, másrészt a f.sztivál miatt. Innen mentünk délután be az Akihabara környékére sesszolni a környéket, az elektronikát, meg a szép kocsikat, de amit még találtunk, azon mi is ledöbbentünk.

Egyrészt betértünk egy eddig nem látott szex shopba, ahol az esedékes heti nagybevásárlásukat tartották a nyugdíjasok (szeretnék viccelni, de ez komoly, bácsik teli kosárral közlekedtek). A mellékelt képeken van, amit nem tudom, hogy micsoda, van erotikus matrica a kocsira vagy a telefonunkra, van egy nagy flakon síkosító (gondolom, felnőtt filmes cégek veszik ilyen mennyiségben) éééééés lovaglópálca, amin először azon döbbentem le, hogy tényleg igazi lovaglópálca. A következő döbbenet a cédulájánál ért. Tessék szépen ráklikkelni.

Az utcákon vasárnap lévén rengeteg szépen kifestett kocsi volt viszont, jól körbefotóztuk őket. 

Alább egy galéria csak a Hatsune Miku figura által inspirált designra. Állat a cucc.

Szóval erre a furcsa napra az tette fel a koronát, hogy volt egy Oktoberfest - Tokyoban - áprilisban - ahol népdalokat énekeltek - és itt volt a Mikus kocsi. Weird enough?

Egyébként valami nagyon csúnya dolog megfertőzhette az ittenieket. Betértünk a poklok legmélyére, a Don Quijote üzletlánc egyik legnagyobb áruházába. Itt mindent kap az ember a vibrátortól a placentás arckrémig. De hogy ilyen dolgok designerei mire gondolnak, azt nem tudjuk.

Szokásos blabla, ezután vissza a szállodába és alszi, rágyúrtunk az utolsó tokyoi napunkra.