nem túl izgi egy bejegyzés lesz ez. most, miután megalapoztam a hangulatot, vágjunk is bele.
délelőtt elmentünk a Tokyo állomásra, ami gyakorlatilag a város központja technikailag. itt van egy vasútállomás, ide fut be minden környéki járat, minden shinkansen, a metróvonalak is megállnak itt, a közelben vannak hatalmas felhőkarcolók tele irodákkal (bár ilyen van elég még szerte a városban, főleg Shinjukun), itt a császári palota (aktív), szóval itt van a legnagyobb rongyrázások egyike az országban. felmentünk a központi posta tetejére, ami egy kilátó, bár igazából annyira nem lát ki az ember, mert körben magasabb épületek vannak, csak a vonatállomásra, ellenben ingyen van. elsétáltunk még a környéken, megtudhattuk, hogy a fotókiállítás, amit meg szerettünk volna nézni, az október elején volt csak és 3 napig összesen, ergo lemaradtunk róla.
megbeszéltük egy itt élő magyar lánnyal, Eszterrel, hogy találkozunk kicsit a Shibuyán, ahova én fehér cicaként mentem. Marcinak is volt maszkja, de nem nagyon vette fel. felvették viszont több ezren mások a kosztümüket, így én csak kapdostam a fejemet, hogy mi merre, fotóztam ezerrel. eddig se nagyon láttam a japánoknak azt a hírhedt szokását, hogy nem szeretik, ha fotózzák őket (a gyerekeket kifejezetten meg is állítják nekem, ha látják, hogy lőném), hiszen itt az emberek azért öltöztek be, hogy megmutassák magukat.
itt maradtunk egy kicsit, aztán átmentünk a Harajukura, de ott alig voltak. innen a Shinjuku külső részébe vettük az irányt, ahol volt egy bár, amit meg akartunk nézni, a Capcom bár. agy sütit ettünk agy koktéllal meg (szerintük) extra csípős jalapenos nachost, hagymakarikákat. a játékokat nem nagyon értettük, de annyira nem is volt húha. talán valakit jobban letöltött volna, aki játszott is ezekkel a játékokkal (ja igen, a falon beépített dolgok vannak, lehet játszogatni, ha valaki tud japánul).
az est végére baromi rosszul lettem, így jöttünk haza, pontosabban Marci jött, én vonszoltam magam. most azóta már alakul az állapotom (bár a többiek nagy örömére hangom nincs, szóval legalább szóhoz jutnak ők), Marci közepesen van, még mindig köhög. a szokásos göthösség, teljesen mindegy, milyen vitamint szedünk, milyen teát iszunk, rágyúrunk meg minden, akkor is lebetegszünk az első héten. talán most már kijövünk belőle.
kár, hogy átmentünk mindenesetre más helyekre, a Shibuyán állati nagy buli volt, lemaradtunk a legjobb kosztümökről :-/ na majd legközelebb.
