Szóval az úgy volt, hogy Liz egyszercsak kitalálta reggel még novemberben, hogy el kellene menni egy állatparkba. Mivel ebből egy fél óra csetelés után az lett már, hogy akkor Olaszország, akkor meg már igazából Londonban sose volt még meg soha nem is repült rendes nagy géppel, akkor miért ne mennénk inkább oda? :D 3 órán belül felskiccelve megvolt a terv és a két, egyelőre csak oda szóló repjegy a Wizzairrel. A következő 4 hétben megszerveztünk mindent, szállást, aztán végül lett visszafelé szóló repjegyünk is, csak akkor a Ryanair szolgáltatásait (nemröhög) élvezhetjük majd. Mármint abban az esetben, ha nem késsük le :D
A hajnali 6-os legelső gépre felültünk és indulás Londonba. Ez ugye mutat egy fél 4-es kelést, 4-kor indulást. Igazi szemét korán volt még, csepergett az eső. Szépen felszálltunk, elrepültünk ide. Liz azt mondta, nem esett hanyatt, olyan tök átlagos repülés volt. Könnyedén megtaláltuk a buszunkat, felszálltunk rá (az extra lábteres helyre, nanáhogy), aludtunk egyet, majd tervezett időben beértünk a Marble Arch állomáshoz. Elhoztuk a csomagunkat az Olympia Hallba, de nem volt nyitva az a rész, ahova elvileg le volt adva a sajtóbelépőnk, tehát meg kellett beszélnem az orkokkal, hogy engedjenek be, bár erre nem is láttam sok esélyt. Beengedtek, felmentünk, beregisztráltuk magunkat teljesen (ismét nem sokat gondolkoztak a kártya designján, kép mellékelve), majd elindultunk a kis városnéző körútunk első napjára (méghogy kicsi).
Visszatérve a Marble Arch állomáshoz megtekintettük elsőként a földbe orral beleszúródott ló fejét (ennyi maradt belőle). Nem értem a modern művészetet, de erre ismét nem most jöttem rá :D Mindegy, ló van rajta, szóval szeretjük. A galambokat nem szeretjük, soha nem is szerettük :-/ és itt van belőlük rengeteg. Megnéztük persze a Marble Archot is, ami meglepő módon márványból van és egy diadalív. Legalább nem hazudik a neve.
Ott van nem messze az eddigi háborúkban szolgálat közben elesett állatok emlékműve, ami egy kis szoborcsoport. Jól megnéztük ezt is a szemeinkkel (megjegyzem, kedves gesztus, nekik tényleg nem volt választásuk), lefotóztuk, majd csodálkozni kezdtünk, de az időjárás miatt: utáljatok nyugodtan :) pulcsiban sétálós, napsütéses időnk volt ma (persze amíg le nem ment ugye).
Az Oxford Streeten folytattuk az utat és véletlenül beestünk (aha, véletlenül, hogyne) egy áruház karácsonyi vásárára. Itt már rendesen fájt a lábam, de azért körberepkedtünk, találkoztunk Peter Pannal, a kalózzal meg a tündérrel, úgyse tudom a nevüket.
A következő állomásunk a Disney Store volt, szintén az Oxfordon. Ez Európa legnagyobb ilyen boltja, de annyira nem nagy, a tokyoi sokkal nagyobb pl. :D Amint Japánt végre Európához csatolják, vagy minket Ázsiához, a londoni üzlet bizony bukja ezt a leg-leg-leg-jét :)
Elmentünk a Choccywoccydoodah szép nevű kávézóba. A földszint egy ilyen tortabolt, eszméletlen sütik vannak kirakva, az emelet kávézó. Épphogy volt hely még kettőnknek, szorítottak. Ittam egy olyan fehér forró csokit, hogy megszólalt és csupa édibédi dolgot mondott. Szóval fehér csoki, de olyan, hogy megáll benne a kanál, a tejszínhab rétege egy sor pillecukorral van megerősítve, a tetejére pedig csokireszelék van szórva, meg oda van még téve még két fehér-ét csavaros csokirúd. El tudjátok képzelni? Én sem tudtam volna, nem is tudom, ki találhat ki ilyet. Miután pihentünk kicsit és bevertem ezt a laza ezer kcalt (és kértem két pohár vizet még mellé), mehettünk tovább.
Itt jött az igazi paradicsom, a Hamleys játékáruház, a világ legnagyobbja (ha jól tudom). Ó basszus, itt aztán volt minden. Kézre húzható plüss madár báb, aminek a csőre megnyomáskor csipogott, aztán énkicsipónim-plüssök, fel se tudom sorolni, 6 szint totális gyerekparadicsom. Volt egy plüsstömő-állomás is. Az volt a lényege, hogy a gyermek kiválasztja a plüssét, azt elnevezi, kiválaszt egy dalt, ruhácskát neki, aztán a dalt rátöltik, a habot meg bele. Névtáblát kap a nyakába (a plüss, nem a gyerek), meg a ruhát is ráadják. Érdekes ötlet, de kicsit nekem már olyan, hogy nem tudnak mit kitalálni.
Elmentünk a Piccadillyre, ahol megnéztünk egy sarkon levő nagy lovas szobrot, majd megkerestünk egy boltot, amiről tudtam, hogy japán, de nagyobb volt, mint számítottam. MINDEN volt, amit odakint lehet kapni. Kis dobozos sake, édességek, kajafélék, innivalók, váááá. Én ettem egy kis sushit és egy onigirit, Liz egy marhahúsos donburit. Igazán fincsi volt. A végére hagytunk egy doboz pockyt és egy zöldalmás muffint :)
A délután végére egy kis kószálás maradt a Chinatownban, majd találtunk egy kis karácsonyi utcai vásárt, ott üdögéltünk kicsit. Ekkorra maradt egy igazi kis csemege is, egy hatalmaaaas (a 4 szint hatalmas egy ilyen jellegű boltnak?) M&M's bolt :) Azt hiszem, itt elég, ha a képek beszélnek :)
Most este van, ülünk a négyszög szélén, a fotósoknak fenntartott helyen és este fél 11-ig itt is maradunk, jön egy CDI-W Reem Acra FEI Word Cup Dressage kutyafüle szám. Holnap innen folytatjuk, ha lesz elég időm megint ennyit foglalkozni a bloggal :)
