csak üldögélek itt éjjel és nézegetem a flight radaron, hol leszünk két hét múlva ilyenkor. furcsa dolog ez, nem tudtam még megemészteni. minden összeáll, megtelnek az üres sorok az excelünkben és teljes lesz a világ.
Japán. Tokyo. Kyoto. Okinawa. Osaka. két nagy lovas verseny. mi ketten. botrányosan meg vagyok ijedve. ezt várom évek óta, erre készültem, minden út ide vezetett, biztos volt: ha kivárom, eljön ez az idő, csak türelmet kellett tanulnom (megjegyzem, ez most se megy rendesen). JLPT? meg a nagy szart. élőben vizsgázok, valóban éles helyzetben, anyanyelvi vizsgáztatókkal, akik szigorúbbak lesznek, mint az egész Károli japános tantestület. mi nem viccelünk, egyből tétre játszunk. tele vagyok kétségekkel, hogy mi lesz. nem tudom, megfelel-e a tudásom a kintieknek, úgy a japán nyelvi, mint a fotós. udvariasnak kell lenni, alázatosnak, alsóbbrendűnek. nehezemre esik leírni ezt az utolsó szót. aki ismer közületek, tudja, olyan messze van tőlem ez a fajta viselkedés, hogy nagyon. ehhez most még összeszaladtak a dolgok, gondok, tennivalók is az út előtt. szeretek repülni, mondogatom is folyton, hogy viszek zenéket meg jól elleszek. a fenéket, úgy fogok aludni a gépeken, mint egy jóllakott óvodás, aztán megint egy hétig kóválygok a 8 óra időeltolódástól. apropó időeltolódás: lesz néminemű időjárás-különbség is, bár nem akkora, mint a novemberi kínai utam során. jelenleg 22-24 fok van arrafelé, amerre megyünk. ünneplőbe borul az ország, mire landol a gépünk, pontosan aznapra számolták ki a virágtudósok, hogy kinyílnak a cseresznyefák virágai, halvány rózsaszínbe öltözik Japán nagy része. kereken arra a két hétre, amíg kint leszünk. félelmetes időzítés. ha semmi más nem történne, ezzel a szimbolikus ajándékkal már többet kapok az országtól, mint gondoltam volna pár éve.
a Fast Five film megvan mindenkinek? amikor Han (innen küldöm üdvözletem Mr. Sungnak, aki látja, adja át) a végén kocsikázik azzal a feslett erkölcsű kancával az ölében a vetített német autópályás háttér előtt?
- I thought you wanna go to Tokyo.
- We get there. Eventually.
várlak, Tokyo, sushi, high tech negyedek, templomok, Fuji, furcsán öltözött emberek az utcákon, shinkansen, hajlongás, meishi, zöld tea, tengerpart, sakurami, édesszép japán karakterek, furcsa remegés a gyomorban, majd a tudat, hogy megkaptam, amit annyira vártam. addig felkészülök. ígérem :)
