ilyen hülyét még, de tényleg, 3 órába került, hogy eljussunk Naritáról Kashiwába. háromszor kóvályogtunk a jegyvevő emberkéknél, aztán a végén egy automatánál vettük meg meg ááá… na mindegy, megoldottuk.
első bolti vadászat: pandás-nyuszis csoki valami, vitaminos víz, mochi és hellokitty az ütődött halloweenes klónjával egy első blikkre seggnek látszó barackot taperolós barackos víz (egész iható am)
amint megérkeztünk Attiékhoz (Attila és Fumie vegyes házaspár, itt élnek Tokyo mellett és náluk vendégeskedünk. Atti Marci régi barátja, ha valaki olvasta a blogot idén februárban-márciusban, nála voltunk Göteborgban is, azóta költözött ide), a fiúk nagy sztorizásba kezdtek.
aztán kitalálták, hogy mivel valami John Digweed buli van este, ezért ők lesznek a helyi keményfiúk és elmennek bulizni, pedig hulla fáradtak voltak. lefeküdtek horkolni egy fél órára (így jár, aki sztorizgat, 1,5 óra elment azzal, meg hogy leugrottunk a boltba :D ), majd irány a Shinjuku.
semmit se változott a város, ezt örömmel konstatáltam, csak így Halloween környékén több a hülye. már a Shinjuku környéke is gyanús volt (szokásos kör, mentünk fényképezőt venni), node utána lementünk a Shibuyához, mert mindhárman imádjuk a sushit (Fumi céges vacsin volt, így engem kísért a két bodyguard). a sushihely egy kiszuperált pachinko (helyi szerencsejátékos hely, már írtam valamikor róla, ott van a címkefelhőben, de szerintem megyünk most is majd játszani) lehetett. "E" betű alakban vannak az asztalok elhelyezve, az asztal mindegyike a sushirendelős részre néz. nem folyamatosan jönnek a tálak, hanem van egy 5 nyelven tudó kis tablet felerősítve és ha rendel az ember, megjelenik előtte a cucc pár percen belül, majd megnyom egy gombot, amire visszavonul a tálkaegyüttes (egyszerre 3 dolgot lehet rendelni, ennél több nem fér rá). ezer yen után kap az ember egy ingyen kő-papír-olló játkot a géppel, amivel nyerhet valami 580 yenes valamit, de nem tudom, hogy mit, nem értettem, valamint egyikőnk se nyert, naná, gép ellen…). isteni finom dolgokat ettünk és ezen még dobott egyet, hogy a lehető legolcsóbb friss sushit ettük, ez a 108 yenes verzió (ebből 8% az adó), ennél olcsóbbat tényleg nem nagyon talál az ember. a végén meg a sütiköltemény… klassz hely, megjegyezzük. itt a honlapjuk.
vártunk kicsit a Hachiko szobornál, hátha haza tudok menni Fumival és akkor a fiúknál maradhat lakáskulcs, de neki lemerült a telefonja, így hazavonatoztam egyedül, később megérkezett Fumi is. én nem tudom, hogy csinálja az ember, de ma érkeztünk és máris beálltam a módszerre: vonaton elalszom és valahogy ott ébredek fel, ahogy kell. eddig alig utaztam ezen a vonalon, azt se tudtam, mi mennyire van egymástól és felébredek, hopp, pont Nippori, le kell szállni. egyszer ez véletlen. sokadszor már nem tudom, minek nevezzem.
Magyarország inspirálta mangó- és baracklé - jövőre mekkora partykat rendezhetünk mangószüreteléskor :D
ja, a Shibuya meg a környékbeli kis utcák tele vannak Halloweenre beöltözött emberekkel. de tele. én még ennyi hülyét egy rakáson nem láttam (okt.31én még rendben van, de testvérek között is van még egy hét addig), fotóztam párat. a kedvencemről sajnos nincs kép, a hálós harisnyában levő riherongy kurva volt, aki egy kisbabát tolt maga előtt. szép vagy, majd értesítünk. a walking dead sorozat nagyon menő itt is, sok zombi volt a városban, csak most nem a telefont nyomkodták, hanem festéket véreztek.
új trend van Japánban, mert másnak nem tudom nevezni azt, hogy valaki egy baromi nagy rózsaszín reklámszatyrot visel a karján büszkén, amire hatalmas betűkkel rá van írva, hogy PATTANÁS angolul (acne). tekintsünk el attól, hogy a pulóvere is pink volt és hímneműnek született.
PATTANÁS (az év brandje lehetne Magyarországon)
a vonatokon tolongás van, a totál vadidegenek egymás vállán alszanak, a helyet soha nem adják át, csak kihalásos alapon lehet elkapni valamit, ha az ember elég gyors és áááá… mindegy, ez Tokyo :)
most itt éjjel 2:22 van és csendben várok, mert valakinek be kell engednie majd a fiúkat, de 6 előtt nem érnek haza, ugyanis az lehet, hogy ez a város se alszik, pont, mint New York, csak éppen a metro szundikál éjféltől 5ig, úgy pedig picit necces hazajutniuk, ha vonattal az út egy óra.
végrevégrevégre az én kis kedvencem, az ún. fehér csokikenyér (白いチョコパン)
végre hagytam Hachikonak, hogy készítsenek rólunk egy közös képet
ha érdekel valakit, hogy szedik le az autókat, holnap lerántom a leplet :)
