nos, több jóhír is van. az egyik az, hogy megvan a repjegyünk. ismét új légitársaság, új reptér, ki kell próbálni mindent. többek között azt is, hogy milyen rohadt sok órát repülni. odafelé Zürich felé indulunk, ami egy bemelegítő 1,5 óra csak, de onnan 11:50 percet, ami még profiknak is kemény.

most nem kószálunk más országokba, szigorúan maradunk Japán határokon belül, lesz a szokásos Tokyo - Osaka - Kyoto háromszög, valamint csatlakozik hozzá Yokohama és Nara, valamint ismét egy Nagoya beszalad.

nem, ez nem időjárás-előrejelzés. ki megy vissza? na ki? :) na mi. és újdonságot ígérnek itt jobbra az admin panelen, ezentúl galériát is be lehet illeszteni. ismét cseresznyevirágzás, versenyek, metropoliszok, újdonságok, én szerelmetes, bohókás Japánom.

reszkessetek, készülődünk :)

Japánban amerikai vagyok.
Indonéziában ausztrál.
Szingapúrban 10% (aki nem kínai).
Malájziában gazdag turista, mert aki turista, az gazdag.
Európában tömegtermék.

választhatok?

na, ha az előző napunk uncsi volt, akkor ez meg extra pörgős. na nem a mai, mert már Moszkvában írom ezt, hanem a tegnapi, ahol próbáltuk behozni a várólistát. nem sikerült csont nélkül.

vagy mondjuk inkább uncsinak? Tokyoban? pedig lehet.

közeledik a ló éve, ez pár lovas képeslap (volt még két ilyen fal)

délelőtt elbicikliztünk az Ueno parkhoz, de az istennek nem találtuk meg a sushis helyet, amit ajánlottak nekünk, így bolti sushit ettünk a parkban. legalább olcsóbb volt :)

napi kutya rovat

délután átmentünk az Ebisu állomásra, ami egy órát tartott, de azért eszméletlen ebben a városban tekerni. el tudjátok képzelni, ahogy a Roppongi meg Ginza negyedeken bicikliztek a forgalomban? én se tudtam, de annyira mégse ijesztő, visszafelé az Uenonál volt egy kis para, amúgy nem.

letolt nacis KFC mikulás bácsi a sarokról

egyébként itt igen liberális a biciklizés: minden kereszteződésnél van biciklisáv az átkeléshez, de ott mész, ahol akarsz, meg elférsz. ami amúgy máshol is igaz, mehetsz járdán, úton, forgalommal együtt, azzal szemben... ha tilos helyen parkolsz (tudsz), akkor rátesznek egy cetlit a bicidre, hogy ejnye, többet ne tedd, de ennyi. anyagilag megéri a canizás itt, egy használható alap cani 10ezer yen alatt kapható lámpákkal, kosárral, de váltó nélkül, dinamos lámpákkal (tehát megfelelne a magyar KRESZ biciklikre vonatkozó részének is, ahogy az otthoniak nem teszik, mert egyszerre kapcsolható lámpa kellene rájuk és ennek egyik se felel meg, mert a dinamos lenne csak ilyen), de a legdrágább is 50ezer yen környékén volt. 38ért pedig van már Ferrari cani is. az elektromos canik vannak csak 50ezer körül. túrázásban viszont hát ööö. szóval akadnak hegyek.  

pénzszámoló egység - egyszerű, logikus, átlátható, gyors, Európában mégse láttam soha

Marci elment squasholni Keiichivel, én addig a környéken bóklásztam, de nem volt valami izgalmas negyed.

két hónapos a Karácsony errefelé

utána elindultunk visszafelé, amiből egy nagy esti fotózás lett, megálltunk csomószor, Sumeda-part, Tokyo Tower (fel akartunk menni, de a legmagasabb emelet liftfelújítás miatt hosszabb időre zárva, így meg nem volt értelme), meg még pár hely, aztán lassan hazacsorogtunk.

hazafelé még bementünk egy runing sushi helyre (alig találni ilyet, jegyzem meg, ritkábban esznek sushit, mint gondolnánk), meg egy állatkereskedésbe, ahol elájultunk ismét a kutyákon meg az áraikon. de meg kellett zabálni őket :) bár ez nem Kína, szóval az errefelé nem módi.

kutyatárolók (mögöttük a hátsó falon a képek változnak lassan)

az én kedvencem, a köldöksérves francia bull lány

a macskák drágábbak, 700 ezer ft körül mászkál egy maine coon (bár elképzelésem sincs, otthon mennyibe kerül egy), de egy perzsacica is 500ezer környéke.

megtetszett? az nem jó, ezek sütik kutyáknak, nekik való hozzávalókból

sushilda

rendelő izé, ha nem elég a szalagon jövő (ill. itt lehet kérni wasabimenteset is)

az esti vadászat eredménye: kókuszos pocky, mangós kitkat (meglepően finom volt)

Tokyo nem változott semmit. pezsgő, tiszta, lenyűgöző. valami van a levegőben, amitől jó itt lenni még akkor is, amikor a piros lámpánál várja az ember, hogy átmenjen.

kutyasétáltatás csapatostól

ugorjunk vissza az időben. kedden délelőtt, Balin sétálgatva a városban láttunk egy táskaüzletet, ahol voltak bőröndök is és benéztem az ablakon, megláttam egy szép fehér bőröndöt és azt néztük, hogy nagyon elegáns darab, de könnyen koszolódik. vissza a jelenbe.

ez akkor is rossz, ha holnap Tokyoba térünk vissza. ide pedig vissza fogunk :)

elmaradtunk kicsit.

új hotel medije

szóval az történt, hogy a kirándulás előestéjén megbeszéltünk egy sofőrrel valamit, hogy hova visz el minket és mennyiért. este ők a cégnél cseréltek maguk között és más jött értünk reggel, ő viszont 60%kal többet mondott, amibe mi nem mentünk bele, ő meg nem engedett, szóval az lett a vége, hogy nem mentünk vele sehova.

hol kezdjük? a reptéren? hát jó. most építik az új részt, így a fele nagyon csicsa, ami látszik már belőle, nagyon légkondis, tök rendben van. aztán ugye azt olvastuk az otthoni indonéz nagykövetség oldalán, hogy kellenek az alábbiak a belépéshez (vízumhoz):
- kilépő repjegy, ezért külön Singaporeban kinyomtattattuk a reptéren pénzért, mert más megoldás nem volt, ott figyelmeztettek rá
- 2db útlevélkép
- 25 USD (mint most kiderült: meg 100 másik pénzben is lehet fizetni, pl. yen is lehetett volna vagy euro, mindkettő volt nálunk, dolcsit meg extrán váltottunk)
és ezen kívül egy óra sorbaállás lesz még az intézés.

indonéz szoba

teljesen más világ ez, mint Malájzia volt, sokkal jobb.

szombat reggel kimentünk a Singapore Polo Clubba, mert úgy tudtuk, díjugrató verseny kezdődik és lebeszéltük, hogy azon is fotózhatunk, nem csak a délutáni pólóversenyen. hát ez annyiban stimmelt, hogy verseny volt, csak éppen díjlovaglás. reggel 7:30tól 1:30ig mentek a lovasok, volt egyszer egy 10 perces szünet. a végefelé már rekkenő hőség volt.

gyerekek, nem viccelek: fél óra után imádtuk a várost. tiszta Hong Kong. tiszta, modern, átlátható, nincs szemét az utcán, bár itt is van néhány fura arc, de zömében vállalható. felhőkarcolók, kis csinos házak, átlag házak, van minden. meg van jó kis közlekedés: sok metrovonal és rengeteg busz. amennyiben pár száz vonal már rengetegnek számít.

a konklúzió előrehozva: visszatérünk ugyan, mert már megvan a repjegy, de nem szeretnék többet. ha nyomort akarok látni, pont elég van otthon is. hiányzik Japán.

délelőtt nagy nehezen felkeltünk és elindultunk a Batu Caves felé. rossz irányba. aztán taxival. aztán a jó irányba. mindezt egy hőkabinban, pláne azért, mert farmerben mentünk, mert azt mondták, rövidnaciban nem lehet bemenni. höhö, hát senki se tartott vissza senkit, hogy ne menjen be.

furcsa ez a város. hihetetlen szegénység van az egyik sarkon, de úgy értsétek, hogy szipusok, kunyerálók, hajléktalanok, szeméthalmok, de olyan szinten, hogy úristen, félig lebontott vagy soha fel se épített házakban élnek, falapokból eszkábálva szobákat, a másik oldalon meg ott a fasza vonat, metro, monorail, a tiszta modern buszok, a felhőkarcolók. láttunk álláshirdetést, ami 1800-4000 ringitet kínált, erre Marci felvett egy kabátot, ami 5800ba került volna. persze batman jel volt rajta, de akkor is :D

sétálóutca a magasban

jaj nekünk. már ott tudtuk, hogy valami nem lesz itt százas, amikor az útlevélellenőrzéskor a (szerintem) erre ritkaságszámba menő, egészen attraktív, totálisan heteronak kinéző srác büszkén nem is titkolta a vörösre festett körmeit. teljesen férfiként felöltözve, férfiként viselkedve. egyébként egy szót se szólt és valamiért nem kérték az amúgy kötelező biometrikus ujjlenyomatot egyikünktől sem.

az Air Asia X gépe még a Kansai reptéren

vagyishát igyekeztünk.

Umeda metroállomás

de micsoda körülmények között... egy sátorban kaptunk helyet egy másik stand mellett, de ez még rendben is lett volna. pénteken nyálas idő volt, de szombattól vasárnap estig esett. egyre jobban. egyre megfázósabban. ehh,ez a része nem volt jó.

a bejáratnál levő tábla, ami tudatja a népekkel, hogy a Sugitani RC helyén járnak

már ami Osakát illeti. durván végigaludtuk a repülőutat, de írd és mondd amint elindult a repcsi, elkezdett gurulni és én aludtam. legközelebb a cél közelében ébredtem, majd ahogy odavágta a gépet a kifutóhoz, akkor megint.

ANA sorakozó a Hanedán

megjöttünk, megjöttünk, rapid látogatás és rohanunk is tovább ugye, most a Haneda reptéren várjuk a repcsinket.

...mi pedig Moszkvában :)

a képen még a pesti reptér van :) egész kicsinosították. nem?

meg utána laza 3 hét, de ki számolja? :)

szerdán utazunk. megint elkezdtem befeszülni, pedig tényleg minden OK. ma még lefoglalunk egy repjegyet, aztán még kedden kell a szerdai gépekre a helyeket fixálni és innen már csak kint tudunk a többi repjeggyel foglalkozni.

21 nap, 10 repülős utazás, 4 új ország, számtalan fotó. ez vár ránk. meg az isten tudja még mi :D

maradjatok velünk, a következő kalandunk hamarosan kezdetét veszi.

bár nekem nagy részben már össze is van csomagolva, ahogy szoktam nagyobb utak előtt :)

minden repjegy megvan, minden szállás lefoglalva, megbeszélve. nem lövöm el, merrefelé járunk és mit csinálunk, csak azt, ami japán.

okt.17. tokyo
okt. 18-20. osaka grand prix
okt. 21. osaka

nov. 3. nikko
nov. 4-7. tokyo

és hogy egyébként merre és mit csinálunk? csak figyeljetek :)

...és mi most nagyon átgyakoroljuk. a tokyoi jegyek már megvannak, most jön az összes többi. a végére megint belejövünk az egészbe :)

egyébiránt még 34 nap és pár óra van hátra. remélem, most semmi programon kívüli kirándulást nem szerveznek nekünk. visszafelé annyira nem érdekel, de odafelé flottul kell mennie mindennek, várnak minket Osakában.

visszatérünk. reszkess, Japán :)

PS: persze megint nem kizárólag sushilandiába tervezünk utazni.

reggel összekaptuk magunkat tehát és elindultunk átnézni az Asakusa városrészt. a nagy vörös kapunál kezdtünk, aminek nem emlékszem a nevére és a Tokyo-Doha QR 805ös járatán írom ezt a bejegyzést, itt meg nincs net.

ja igen, reggel hello kittys donutot ettünk. toltuk a szénhidrátot rendesen :D 

Haneda reptér - domestic arrival

megjöttünk a második versenyre. sikerült elbeszélni egymás mellett a szervezővel, így péntektől volt szállásunk a néninél, aki idiótán beszél. így beszélne nyan cat, ha tudna. cserébe viszont jól főz :)

nahát, bejártuk Nahát :D

sikerült rosszul beállítanom az ébresztőt, úgyhogy kicsit stresszes volt a reggeli repcsi elérése. a gépen aludtunk egy jót, majd kiszálltunk a legalább 90%os páratartalomba és a huszonvalahány fokba. örültünk, mint majom a farkának, előtte Kyotoban ugyan szép időnk volt, de reggel Osakában didergős hideg. OK, kussolunk, itt hó nincs.

szóval felszálltunk a monorailre (egy sínen közlekedő vonat a város felett) és bementünk a hotelbe. a szobát ugyan nem tudtuk még elfoglalni, de átpakoltunk úgy, hogy egy zacskónyi cuccot (csak két kézipoggyászt vittünk magunkkal Okinawára) ott hagytunk a szállodába és elindultunk körbenézni. kezdésnek kimentünk a tengerpartra. Marci persze nem hozott itt magával fürdőrucit (a hotelban volt neki), így csak én pancsoltam egyet. visszavettem rá a sima ruhámat, hadd kapjanak szívrohamot a pasik (a melleimen ugye tiszta víz lett egyből).

utána elmentünk egy közeli parkba. gyerekek, ha gyönyörűt még láttatok... a neve Fukushuen. sztem legalább egy órát voltunk ott. régi épületek, koi pontyos tavak, szobrok, kőpagodák, mindenféle.

innen tovább mentünk a Shuri kastély felé. odafelé megejtettük az első igazi japán ramen levesünket, zseniálisan finom volt. hajgumi is ki volt rakva, hogy fel tudd fogni a hajadat :) egy ilyen laza fél kilós cuccot elénk toltak (a helyieknek ez csak az egyik fogás volt, kövérek az itteniek).

kimaradt korábbról: a papírtöltögetős helyeken (állomás, posta, ilyesmik) van szemüveg is kirakva. amennyit mobiloznak, kellhet is rendesen nekik.

az utcákon és az állomásokon (csak a főutcákon) van végig ilyen vakvezetős ragya az úton. én a pokolba kívánom, mert az új bőröndöt nehéz átrángatni rajta (konkrétan tegnap egyszer megforgatta a kezemben az egészet), de nekik nagyon praktikus lehet. kb. minden ki van írva pöttyösen is nekik, ami szintén tök jó.

az a sárga az

a kastélynál láttuk, hogy nem törték meg a hagyományt: hegyre építették, nem is kicsire. mire felértünk, pont megjött a vihar, úgyhogy tűztünk vissza a szobába aludni kicsit.

este megint kimozdultunk, mentünk a Kokusaidorira, ami a helyi Váci utca. van itt minden, mint a búcsúban. tiszta Hawaii az egész. ettünk egy kis helyi kaját, én egy sült halat toltam be, Marci egy disznóvalamit szójás szószban. finom volt nagyon, csak kevés. ittunk hozzá helyi pálinkát, én koktél kivitelben, Marci eljátszotta a HMCS-t, ott hagyta a vizet, amit adott hozzá az amúgy nagyon mufurc helyi bácsi. úgy kezdte egyébként, hogy bementünk, levettük a cipőnket, oda volt támasztva a padlóra egy helyi papucs, azt én felvettem, erre rám ripakodott, h vegyem lefelé. rajtunk kívül ember nem volt az étteremben, ezért hittem azt, hogy ez a vendégeknek van odakészítve.

próbáltunk volna pénzt levenni, mert sejtettük, hogy másnap a kisebbik szigeten lesz gond, de nem sikerült. a 7eleven boltokban tudunk levenni MasterCardról, máshol nem, az meg itt nincs. a Family Martban lehet fizetni vele, levenni az ottani automatából nem. a bankoknál levő automatákból sem. az utolsó kis bolt is elfogadta ugyan, de ahogy Kyotoban a Nijo kastélyba nem tudtunk bemenni ezért, úgy máshol is szívtunk ezzel, csomó helyen egyáltalán nem fogadnak el kártyát, sok helyen meg csak ezt nem.

reggel be akartunk menni a postára, mert a neten azt az infót találtuk, hogy ott lehet levenni róla (egyébként ez helyes volt), de csak 9kor nyitottak, közben a hajónk Tokashikire pont akkor indult és ugye itt betartják a menetrendet. végül megvártuk a 9es postanyitást, a kikötő mellett is volt egy posta és vettünk le pénzt. a hajójegyekért természetesen nem lehetett kártyával fizetni.

egy órával később ment a következő hajó, arra felültünk. a kikötő maga nem volt nagy szám.

ja itt jelzem, Marci ekkor már erősen takonykóros volt, engem váratott még két napig. mindketten a helyi ebolától taknyodzunk. ő kifelé belőle, én most kezdtem. ilyen kicsi lázzal, erős orrfolyással, némi könnyezéssel járó marhaság. viszont jól áll neki a maszk :) (ezt azért hordják a népek, hogy ne fertőzzenek meg másokat) sanszos, hogy holnap nekem is kell.

nem volt szép időnk, mire odaért a hajó, felhős nyálas semmilyen, de semmiképp nem strandidő. gondoltuk, megpróbálkozunk mégis az autóbérléssel (elvileg magyar jogsival nem lehet). minthogy egy étteremmel együtt csinálják az autóbérbeadós bizniszt, így simán ment, bármit beírhattunk volna. lett 3 órára egy kocsink, de a meglepetés az első megálláskor ért minket: ez egy Daihatsu Mira volt :) autókáztunk a szigeten (megengedett sebesség 30km/h, legtávolabbi pontjai a szigetnek kb. 15km), szép strandokat találtunk és anyáztunk az ekkor már szemerkélő eső miatt.

ekkor még röhögtünk, hogy amint leadjuk a kocsit, ki fog sütni a nap. amikor ez valóban bekövetkezett, már kevésbé fogadtuk vidámak. egyébként meg tuti volt, hogy nem lesz strandidő: vettünk naptejet, Marcin fürdőnaci volt, nekem vettünk egy új pacskert (ami rendesen fel is törte mindkét rüsztömet, még mindig véresen sebes, pedig két naposak a sebek), hoztunk türcsit, nem vittünk kabátot, rövid naci és póló kombóban dideregtük végig a napot.

akartunk ebédelni egyet az egyetlen étteremben, ahol béreltük a kocsit, de a srác visszavette a kocsit és el is tűnt, soha többet nem láttuk, az éttermet bezárta ekkorra.

vagy nagyon vicces ember írta, vagy nagyon hülye :)

venni akartunk az egyetlen boltban egy kis rágcsát, hogy majd Nahában este eszünk valamit a repcsi előtt. amikor a kasszához értünk, a néni annyira kapkodott (pont jött két nagy csoport a helyi ifjúsági táborból), hogy szinte elzavart minket fizetés nélkül. kivételesen éltünk vele.

a hajón visszafelé a fekvős szinten utaztunk, aludtunk egyet (az alsó szinten tatamis helyiségek vannak, a felső sima üldögélős, nagy TVk mindenhol), pedig egy ovis csoport mindent megtett azért, hogy megakadályozza.

este felültünk a kicsit késő gépünkre és visszarepültünk Osakába.

reggel megnéztük, milyen is egy japán fürdő, egy onsen. nem teszek be képet, nem készült, tessék rákeresni, ilyen forró gyógyvíz elméletileg. mellette volt komoly masszázsszék is, szauna, a férfi részlegen jacuzzi, a nőin piperecuccok. furcsa volt a hotelban egy szál yukatában krosszolni.

napközben bementünk Osakába, beújítottunk még pár dolgot, többek között egy fasza nyomtatót, ettünk egy tök jó runing sushis helyen, aztán kimentünk a lovardába, Taizo felvett minket (az ő lovardájában lesz a verseny holnaptól), majd Milky elhozott hazafelé egy darabon, errefelé van a szállodája. sikerült ma éjszakára Taizonak is szobát foglalnia nekünk, meg mi is foglaltunk egyet, mert nem tudtuk megbeszélni rendesen, mi hogy legyen.

most már a szobában vagyunk, kivételesen sikerült nem este 10-re ideérnünk :) és még egy kicsit ébren vagyunk. holnap pedig reggeltől verseny. szorítsatok :)

nem tűntünk el, csak dolgunk van :)

reggel elmentünk végre Nagoyából, simán elértünk egy shinkansent Kyoto felé, még ülőhelyünk is volt.